Játsszunk nyílt lapokkal végre:
a hajómnak mennie kell
és itt fog hagyni téged.
Majd benned él tovább a vérem,
és ha nem adod el, a szíveden a jel,
mi a földrol az égig emel.
Viszlát, nyár, most már elkésté l,
mert azt hazudtad, enyém leszel,
de nem jött él!
Viszlát, álom, köszönöm, hogy eltun tél!
Most már ideje visszakapnom,
amiket elvet tél!
Megfáradt ereimben az élet,
tudom, hogy fognál még,
de engedj el már, kérlek.
Itt van, tépd le belolem a részed,
és ha nem adod el, a szíveden a jel,
mi a földrol az égig emel.
Viszlát, nyár, most már elkésté l,
mert azt hazudtad, enyém leszel,
de nem jött él!
Viszlát, álom, köszönöm, hogy eltun tél!
Most már ideje visszakapnom,
amiket elvet tél!
Elve ttél!
Visz lát!
Viszlát, nyár, most már elkésté l,
mert azt hazudtad, enyém leszel,
de nem jött él!
Viszlát, nyár (viszlát, nyár), most már elkés tél,
mert azt hazudtad, enyém leszel,
de nem jött él(de nem jöttél)!
Viszlát, álom(Viszlát, álom), köszönöm, hogy eltun tél!
Most már ideje visszakapnom,
amiket elvett él!
Viszl át!